Darabokban hever minden itt belül

Még szerencse, hogy nem arabokban, vagy valami ilyesmi.
Egy újabb seggberúgás, pofon, egy újabb döntés, félelem, mi lesz velem?
29 év... Ha szeretem, nem sok, vajon szeretem? Vajon ő szeret? És margarinon?
Jövő ősztől művészet. Elvégre az az életem, az volt, az is marad, mindegy mi lesz.
Titkok, félek, kiderül, fáj, hülyeség... Mállok, mint a vakolat, végül nem marad belőlem semmi. Semmi, ami én lennék. Ezért kell egy cél. Jövő áprilisra C1 németből, jövő szeptemberre beiratkozás művészetre. Nem enged el engem, én sem engedem. Vissza-visszatér körém, belém, átölel, elringat, a művészet az, ami egyben tart. Semmiben és senkiben nem lehetek biztos, csak magamban, de ha még magamban sem vagyok...? Az élet egy rakás szar, mostanában fordult meg a fejemben először komolyan az eltűnés gondolata, elköltöznék valami kis szigetre, ahol még a nyelvet sem beszélem, kecskéket és tyúkokat tenyésztenék. Lenne két kutyám is, csak a rend kedvéért, meg egy rakat macskám, hogy ne legyek egyedül.
Nem akarok többé... soha többé, soha többé...