Még szerencse, hogy nem arabokban, vagy valami ilyesmi.
Egy újabb seggberúgás, pofon, egy újabb döntés, félelem, mi lesz velem?
29 év... Ha szeretem, nem sok, vajon szeretem? Vajon ő szeret? És margarinon?
Jövő ősztől művészet. Elvégre az az életem, az volt, az is marad, mindegy mi lesz.
Titkok, félek, kiderül, fáj, hülyeség... Mállok, mint a vakolat, végül nem marad belőlem semmi. Semmi, ami én lennék. Ezért kell egy cél. Jövő áprilisra C1 németből, jövő szeptemberre beiratkozás művészetre. Nem enged el engem, én sem engedem. Vissza-visszatér körém, belém, átölel, elringat, a művészet az, ami egyben tart. Semmiben és senkiben nem lehetek biztos, csak magamban, de ha még magamban sem vagyok...? Az élet egy rakás szar, mostanában fordult meg a fejemben először komolyan az eltűnés gondolata, elköltöznék valami kis szigetre, ahol még a nyelvet sem beszélem, kecskéket és tyúkokat tenyésztenék. Lenne két kutyám is, csak a rend kedvéért, meg egy rakat macskám, hogy ne legyek egyedül.
Nem akarok többé... soha többé, soha többé...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mielőtt bárki mással kapcsolatos kérdésben szeretnél dűlőre jutni, előbb magaddal legyél tisztában. A boldogság számodra nem másból fakad, hanem önmagadból, belülről.
VálaszTörlésKét idézet a kis ezüst könyvből:
"Mások megismerésének első lépcsőfoka az önismeret. Megérteni az embereket csak a szívünkkel lehet, ugyanazzal a szívvel, amelybe magunkat már befogadtuk."
"Önmagunk megértése megvilágosodás. A többiek megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat."
Ha úgy érzed a művészet, hát akkor válaszd azt. De akkor tényleg merülj el benne. Hass, alkoss, gyarapíts, belülről. Áss mélyre általa és keresd meg kincseid, melyeket továbbadva csak több lesz belőlük neked.
Egy kismanó, aki a boldogság csillogását szereti látni a szemeidben :h: