Jó reggelt!

Az egész nyamvadt életemet úgy próbáltam leélni, hogy mindig mindenkinek megfeleljek, ebből következően konfliktuskerülő is vagyok. A rosszabbik fajtától. Aki annyira próbálja kerülni a konfliktust a szeretteivel, hogy MINDIG belerohan. Mert (jelen esetet nézve) ha neki akarok megfelelni, akkor a szüleim lesznek mérgesek, hogy én úgy táncolok, ahogy ő fütyül ésatöbbi, ha a szüleimnek akarok megfelelni, akkor ő sértődik meg... és közben elfelejtem, hogy igazából egyetlen egy ember van, akinek meg kell felelnem, é ezt az utóbbi időben folyamatosan elbasztam. Az a valaki én vagyok, és ahelyett, hogy ülök, és sajnálom magam, hogy jaj de szerencsétlen vagyok, talpra kéne állni, magamat jól picsán rúgni, a tükörbe nézni (végre) és azt mondani, hogy "Ember, nem könnyű a szitu, de ki a fasz mászott bele? Te?! Nahát, miket nem mondasz. Akkor hozd ki belőle a legjobbat, mert kimászni nem akarsz belőle, mert élvezed, hogy szeretsz meg hogy szeretnek. És ez most per pillanat igen sokat megér neked, de ne a személyiségedet fizesd már érte!" plusz egy-két pofon, aztán mehetek tovább.
A világ nem fekete és fehér, nem lehet valamit elcseszni, még akkor sem, ha kudarcként él meg bizonyos dolgokat az ember. A világon nincs jó meg rossz, aspektusok vannak, nézőpontok, elbasztam? oké. de nézzük, milyen következményei lettek. És ha azok a következmények igen szarnak is tűnnek momentán, ez is "csak" egy változás. És a változás mindig hosszú távú folyamat. A végén pedig ott lesz valami eredmény, ami még mindig képlékeny. Emberek sírnak arról, hogy nem boldogok, hogy nincs értelme az életüknek stb., kérdem én, ki az isten élt helyettük? Ki állt véres késsel a hátuk mögött, hogy márpedig ezt kell csinálni? Senki? Hmm. Ha mégis, akkor meg ki volt az, aki nem állt a sarkára? Vannak nehéz sorsok, nem azt vitatom, de vannak emberek, akik a nehéz sorsból is ki tudják hozni a legjobbat. Mert ki lehet.
Mindenesetre csak azt mondom, hogy tele a faszom a siránkozó emberekkel, akik az elbaszott életükön nyavalyognak, meg azon, hogy nincs lehetőség. Emeld fel a picsád, és tegyél érte. Egyszerű. Na, közben azt is megvallom, hogy én is ezen emberek közé tartozom ám, csak ez egy bölcs reggel, és szándékozom magam picsán rúgni annak érdekében, hogy végre a kezembe vegyem az életem, és kezdjek vele valamit. És nem másnak akarok ezentúl bizonyítani, hanem magamnak. Ha nem megyek egyetemre, nem megyek. Kész. De vannak terveim. Nem tudom, anyagilag hogyan tudom megoldani majd, de ha meg akarom, meg fogom tudni.
Na elég a nagy szavakból, attól se lesz jobb semmi, cselekedni kék. Hát, majd meglátjuk az a rész hogy sikerül.
Amúgy feltűnt, hogy csak hajfestés után érzem mindig ezt a fene nagy önbizalmat. Mitől van ez? Nők, frizura meg változás?