Egy női táska rejtelmei

A buszozás alapjában véve igen egyszerű művelet, főleg távolsági viszonylatokban. Legyen B a Buszmegálló, A AhonnAn elindulsz és mondjuk C az útiCél. A titok a kalkulálásban rejlik, ha el akarsz időre jutni B-be, akkor időben el kell indulnod A-ból. Ehhez néhány jó tanács: számold ki, mennyi idő, míg A-ból B-be eljutsz, azután pedig az órát sem árt figyelned, hogy a kapott időpontban elhagyd A-t (lehetőleg B irányába). Az utóbbi nekem nem igen jött össze, így, ha olvasási szempontból nézzük, 74 oldalnyira késtem le a buszom.
Milyen szerencse, hogy aznap vettem meg Hugh Laurie könyvét, amit elvből nem akartam megvenni, mert elég idióta marketingfogásnak vélem, hogy Dr House képe ott virít a borító nagy részét lefedve, így a sok House-buzi (mint amilyen én is vagyok) megveszi, és nem akartam, hogy rólam is ezt gondolják, de annyi jó kritikát olvastam a könyvről, hogy végül elveimet félresöpörve leemeltem a polcról, sőt még ki is fizettem, és még csak ott sem felejtettem aztán a boltban. Persze első borítóval a hasam felé hurcolászom a könyvet, ha éppen nincs nálam a Női Táska.
Ezzel el is érkeztünk mai bejegyzésem témájához, ami tegnap előtt előtt fogant meg bennem. A főszereplő egy kopott, összefirkált, szakadt, patkányok által megrágott hátizsák, két tartórekeszes, vagy hogyan mondják ezt. A rekesz hülye szó, most hogy így belegondolok, hiszen ránézésre sem rekeszekről van szó. Tehát a kisebbik tele van minden létező szeméttel, tépőzáras papírzsebkendők, félbetört golyóstollak, még egészben lévő, működőképes golyóstollak, golyóstoll rugók és betétek, mobiltelefon, öngyújtó, és egyéb hasznos holmik. Aki a félbetört golyóstollat és a műsoros zsebkendőt haszontalan cuccnak tartja sosem próbált még utcán, dugóhúzó nélkül bort nyitni. A pénztárcát és a cigit a fogkefém, fehérneműim és egy pulcsi (ami mostanában hasznosság kérdésében elbújhat a félbetört golyóstollam mögött) társaságában tartom a nagyobbik... rekeszben. Jó, legyen rekesz, jobb szót úgysem találok rá, ha sokáig keresgélek, akkor sem, én magam "fakknak" hívom, de az olyan alpári, főleg angol nyelvterületen. Nem mintha gyakran járnék ilyen helyen, de azért képzeljünk el egy szituációt, természetesen csak szigorúan elméleti síkon, vegyük helyszínül mondjuk a veszprémi Utcazene Fesztivált, ahol az utóbbi napokban (igazából eddig csak tegnap) tartózkodtam, mellettem, vagy legalábbis az érthető beszédhang terjedési sugarán belül néhány amerikai vagy brit (netán ír, kanadai vagy ausztrál) úriember tartózkodik, és azt mondom mérgesen: "A fene egye meg, megint mekkora rendetlenség van a nagy fakkban, nem találok semmit!" Ugye nem szorul további magyarázatra a szituáció? Tehát meglátásom szerint maradjunk a rekesz megnevezésnél. A lényeg, hogy úgy tartja a legenda, hogy a női táskában minden benne van, amire egy nőnek szüksége lehet, és hogy a bent uralkodó finoman nőies káoszon csak ő maga tud kiigazodni. Ezen megállapítások egyike sem feltétlenül igaz az én táskámra.
Elgondolkoztam rajta, hogy miért, de nem jutottam eredményre.
A C-t be sem vettem az egyenletbe.