... legalábbis remélem. Jó, persze, nem azt mondom, hogy egy tragédia az életem, mert nem az. De így, hogy nincs kire rázúdítanom magamat meg a hülyeségeimet, nekem kell elviselnem magam egyedül. Ez egy baromi nehéz feladat, eddig se voltam túl jóban magammal, és akkor most hirtelen a nyakamba zúdulok... szép. Bár ha jobban belegondolok, ez épp megfelelő alkalomnak ígérkezik a megbékélésre. De nem tudok odakoncentrálni. Hogy pontosítsak, sehova nem tudok koncentrálni. Kár, hogy egy nap csak huszonnégy órából áll, hogy úgy mondjam, ez ritka nagy kibaszás. Persze, ha több lenne, akkor meg az lenne a baj, mert az se lenne elég. No, mindegy.
Jumper nem halad. Pedig én igyekszem... lóf*szt igyekszem... Ja. Igyekszem kifogásokat találni, hogy miért nem haladok vele. De mindegy, mert végül is nem másnak csinálom, hanem magamnak, minél tovább szöszmöt, annál később kerül ki a falra. Pedig ha az egyszer kész lenne... egy kapus rajzot is tervezek mellé.
Eszembe jutott valami. (Jé.) Amolyan történet-féle. Kissé groteszk, amolyan "egyperces" stílusban. Hát persze egy Örkényhez azért nem hasonlítom az egészet, pedig ha író akarnék lenni, akkor ő és Douglas Adams lennének a fény az éjszakában, életem példaképei, estébé. De most komolyan. Ja igen, és persze Karinthy Frigyes. Hát látszik, csak a humorosabbját válogattam ki magamnak.
Ó igen, és Marco is megmondta, hogy nem cseszegetni akar, de igazából semmit nem teszek azért, hogy ősszel le tudjak vizsgázni németből. És igaza van. De ma leslattyogtam a folyópartra, kiültem a napra, felhajtogattam a farmerszáramat, kinyitottam a könyvem-füzetem, és tanultam. Nagyon jól esett. Legalább magamba néztem kicsit. Gyakrabban kéne oda lemennem, de most mondjam azt, hogy nincs időm rá? Délután dolgozom, illetve este... Tulajdonképpen időm még csak lenne. És... nem találok elég kifogást. A lényeg a lényeg, ma talán sikerült magamba szállnom kicsit ezügyben is.
Szóval ott tartottam, hogy a magány. Az ember alapvetően társas lény, és hiába találkozom a népekkel a munkahelyen, az nem olyan. Ezért is gondolkozom azon, hogy jövő hét szerdától elmegyek Tai Ji-zni. Csak olyan baromi beszari vagyok, hogy jajj németül és jajj az egyetemen, és jajj én nem tudok... Tele van a tököm magammal, de komolyan. Ha most ezt a lehetőséget is elcseszem magamnak egy ilyen hülye indokkal, akkor örihari. Szóval, nem cseszem el. Szurkoljatok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ebben a magány dologban teljesen egyetértek. Én nagyon sok időt töltök egyedül, (meg úgy néz ki, ha vége lesz a sulinak tán még többet fogok) viszont mivel ez velem gyakorlatilag szinte mindig így volt, talán már hozzá vagyok szokva. Hogy az ember társas lény? Lehetséges, viszont én ezt sokszor nagyon nem érzem magamon. Sokszor van úgy, hogy társaságban is egyedül érzem magam, vagy csak egyszerűen nem odaillőnek. (Talán észrevetted, hogy például plurk-re sem nagyon írok mostanában, legalábbis saját plurk-öket) No, de mivel ez nem a saját blogom, így befejezem a kisregényt. Szóval (valamilyen szinten) megértem ezt a magány dolgot, legalábbis azt hiszem.
VálaszTörlésA német nyelvvizsga az csak rajtad múlik. Ha le szeretnél vizsgázni, akkor bizony neki kell állni, mert bizony ez tényleg egy nagy lehetőség. De bízom benne, hogy menni fog. :)
Hát igen, feltűnt... De fő az optimizmus. Nekem régen volt olyan, hogy sehogy sem éreztem magam valónak semmilyen társaságba, mert úgy éreztem, hogy mindenhonnan kilógok és ez teljesen kihatott a viselkedésemre, és akkor persze, hogy kilógtam. Szerintem az ilyesmi hozzáállás kérdése :)
VálaszTörlésA biztatást meg köszi :) Én is remélem, hogy menni fog. És neked is jobbulást :)
Azt gondolom nem kell mondanom, hogy sok mindent lehet rám mondani, de hogy optimista lennék, azt nem igazán. :) Lehet, hogy hozzáállás kérdése, de jártam már úgy, hogy akartam tartozni egy társasághoz, és valahogy mégis kívülálló maradtam. De ezért ez egy jel, hogy talán mégiscsak bennem van a hiba.
VálaszTörlésJa, a viselkedés: Sokan mondják, hogy nagyon jó a humorom, jó fej vagyok meg ilyesmi. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy van egy érdekes stílusom. Ennek viszont van egy olyan hátulütője, hogy nagyon sok ember, csak a "hülyegyereket" látja bennem, semmi mást, és ha olyan napom van, hogy valami miatt nincs kedvem viccelődni, már levegőnek néznek.
Na, ez is ismerős, de nem saját esetből. Osztályban volt példa erre...Mmint a "hülyegyerek" szerepre. Hát az meg feltűnt már, hogy optimista éppen nem vagy :D De ez nekem tudod, olyan fura, mert én meg reménytelenül, már-már betegesen optimista vagyok, és noha voltam már a másik végletben is, de hál'istennek már nem emlékszem, hogy milyen is volt az... szóval ezért mondom, hogy jobbulj Kóczy :) Mmint persze nem úgy, hogy legyél optimista, mert ki vagyok én, hogy ezt megmondjam neked, értesz :D De kívánom, hogy jöjjenek össze úgy a dolgaid, ahogy az neked a legjobb :)
VálaszTörlés