Voltunk gyerekek külön, gyerekek együtt, felnőttek külön... Most úgy néz ki, megpróbálunk együtt felnőttek lenni. Én mégis egy kicsit furcsán érzem magam. Sajnos nem vagyok hajlandó kompromisszumokra. Ebben nem. Remélem, ezzel ő is tisztában van, és megérti.
Utálom a mai undorító, személytelen kommunikációs lehetőségeket.
Hülyék vagyunk.
Ez van.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
szerintem az msn meg a hétnyavalya is tud elég személyes lenni ha át tudod adni magadat vele. Ha ismer az aki a túloldalon van, akkor mindenképpen :)
VálaszTörlésA kompromisszumkötésekkel nekem is szoktak problémáim lenni.
VálaszTörlésMondom ezt úgy, hogy halvány gőzöm sincs, hogy mi volt ennek a bejegyzésnek az apropója. (Mert valami biztos volt, no de mindegy, nem az én dolgom)
Kóczy: tudom, hogy ez most nagyon homályra sikerült, csak még nem merek semmit sem elkiabálni. Majd, ha minden 100% akkor úgyis világgá kürtölöm h én vagyok a legboldogabb ember a földkerekségen :D
VálaszTörlés:o nem teljesen értem a kompromisszum témát, de majd kiderül :D
VálaszTörlés