Elsőre nyilván nem egy hatalmas helyiségben kezdeném, hiszen fel kell tölteni áruval, amit aztán el is kell adni, bár romlandónak nem romlandó, és enni sem kér, de azért ne akarjunk már rögtön művész-ellátó hálózatot létrehozni Németország-szerte. Kisebb, diszkrét helyiség, mindenféle finom holmival, úgy mint Ingres papír, Tiziano papír, Holló szén (ó igen, a magyarországi exportról is tájékozódnom kell, bár a tétel nyilván nem olyan nagy, hogy külön fuvart fogadjak neki), Lyra ceruza, különböző olaj és akril festékek, vásznak, lemezek (rendelésre), dipa, pausz, ecsetek; sorolhatnám, az biztos. A lényeg, hogy ezek között a dolgok között legalább kiismerem magam. Nagyjából.
Továbbá: a saját műterem félémet, amolyan alkotósarkot is a boltban keríteném le magamnak, hiszen ott helyben lenne minden, és ha már itt tartunk, egy prést is kell szereznem, természetesen. Műhelyügyileg, és egy ilyen boltban dekorációnak sem utolsó.
Ami viszont a legcsábítóbb az egészben, hogy Magyarország után itt is felvehetem a kapcsolatot a helyi művészekkel, amatőrökkel, vagy csak olyanokkal, akiknek nem telik saját kiállítóteremre, és galéria bérlet szolgáltatást is lehetne meglibbenteni a nép előtt. Később, ha nagyon beindul, nyilván nagyobb üzletben van ennek értelme, addig a kicsiben amolyan "mecénás" effektussal a falra kiaggatni pár művet, hogy a vásárlók azokat is lássák, és ha érdekli őket, akkor nálam megtalálják az illetékes művész elérhetőségét. (Arról nem is beszélve, hogy a saját firkálmányaimat is ki tudom majd rakni...)
Ebben az egész ötletben azt szeretem a legjobban, hogy azzal tudok foglalkozni, ami szívemnek szerelme, ráadásul szerintem még menne is. Ja igen, ami még lényeges szempont, hogy nem kell hozzá diploma, "csak" egy vállalkozói engedély és "némi" indulótőke. Én nem vagyok diplomafüggő, szerintem a szellemi kihívást anélkül is meg lehet találni. És végül, de nem utolsó sorban még szabad vasárnapom is lenne :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése